A kezedben tartott könyv különös történetet rejt - érdekesnek fogod tartani, függetlenül attól, elhiszed-e vagy sem. 2006. tavaszán Mr. Stianson és Mr. Stone papírra vetette mindazt, ami velünk történt – kár lett volna mindezt a feledés martalékául hagyni. Egyetlen egyszerű szerkesztésbeli elvre hívom fel a figyelmedet, mielőtt nekikezdesz az olvasásnak: ezt a történetet ketten írták, két szemszögből követhetjük a cselekményt: a páratlan számú fejezetek és az utószó Mr. Stianson munkája, a párosak Mr. Stone kezét dicsérik. (Akad majd még valaki… de ne vágjunk a dolgok elébe.) Az egyik fejezetben egyikük a főhős, a másikban a másik. Így többet megtudsz a történtekről, mintha egyetlen narrátor mesélne; mivel mindkettejük szubjektivitása erősen benne foglaltatik soraikban, persze nem mondhatjuk száz százalékosan, hogy pontosan ez történt. A kéziratok lektorálása során igyekeztem kijavíttatni a pontatlanságokat, és mert mindannyian ott voltunk, elmondhatjuk: nagyjából így történt.

Ezen ok - a két mesélő - következtében sem a cselekményvezetés, sem az időkezelés nem lineáris, jócskán találhatók a szövegben ugrások előre és hátra, az összefonódó részek kiegészítik egymást. Az elmúlt évszázad irodalmi tendenciáinak tükrében nem szükséges mentegetőznöm: láttunk már ilyet.

Nem maradt más hátra, mint az, hogy kellemes szórakozást kívánjak. Kapcsold fel az olvasólámpát, rakj fel háttérnek halk, kellemes zenét, helyezkedj el kényelmesen a díványon és merülj el világunkban, ebben furcsa, XXI. század eleji… rémtörténetben.

Jó éjszakát!

Susannah Devine